szovegek/2014-no_input.txt
Beszélgetés Villányi Szilviával
------------------------
Kovács Balázs és no input
-Milyen jól látszik már, hogy kopik és koszolódik itt a lépcső, ahogy járnak rajta. A miénk még viszonylag fehér.
- Ennek a munkádnak mi a címe? Vagy nincsen címe?
-Nincs.
-A múltkor említetted a no input kifejezést. Ez mit jelent?
-Na igen. Ezt nem biztos, hogy munkának kéne nevezni. Ez inkább egy technika. Mint nálad, amikor azt szeretnéd ábrázolni, ami a folyamat maga. Németesen kifejezve, hogy a forma és a tartalom azonos.
Ha hang esetén keresed azt, hogy mi ez, ahol a forma és a tartalom azonos, akkor oda jutsz, hogy a hangforrást próbálod a semmiből létrehozni.
-Miért pont a keverőt választottad ehhez?
-Lehetne azt is, hogy csak egy kábelt kötsz körbe. Akkor van egy kimenet, ami belemegy egy erősítőbe, az a kimenet visszaágazik és ő a bemenet is. Az akkor nem ad más lehetőséget, mint hogy van feedback, vagy nincs. Jó az, hogyha ezt tudod variálni. Ha mondjuk a magas, vagy a mély frekvenciáknál ki tudod emelni ezt a feedback vonalat, mert akkor máshogy szól.
Amikor én ezt régen csináltam, akkor még nem tudtam, hogy hívták. Akkor az volt a szituáció, hogy volt egy keverő és nem volt semmi más. Ilyenkor mit lehet csinálni? Azt, hogy a kimenetet viszakötöd a bemenetre egy kábellel. Ez régen volt már. Körülbelül tizenöt éves koromban, amikor lett az első keverőm. Ez volt a kiindulópont.
Aztán megtaláltam ennek a nevét, meg a történetét. Főleg japán zajzenészek foglalkoznak no input mixinggel, amikor a hangforrást próbálják kiküszöbölni és csak a hang megszólaltatásához szükséges rendszer gerjeszti önmagát. Kicsit fura, olyan, mintha a semmiből, -hogy így vagy- egyszer csak lenne valami. Hahaha. Kicsit olyan, mint a pragmatikus filozófia.
-Mi hozza létre a hangot? Hibák?
-Tulajdonképpen hiba. A rendszerben van zaj. Ezt a pici zajt felerősíted azzal, hogy visszacsatolod. Egy idő után hallható lesz. Mint amikor a mikrofont belefordítod a hangszóróba és sípol.Csak ezt egy kicsit jobban tudod irányítani.
-Egy koncerten, amikor ezzel az úgymond hangszerrel fellépsz, mennyire tudod előre, hogy mi fog történni? Mekkora a random szerepe?
-Eléggé random, de azért ismeri mindenki valamilyen szinten a hangszerét. Nem mindegy, hogy milyen keverőn van ez előadva. Ha nagyon új keverőd van, lehet, hogy egyáltalán nem gerjed. Ez a keverő, amit én használok, már tizenvalahány éves, tehát már kiismertem, hogy mi milyen rajta. Most van abban a fázisban, hogy már nagyjából ismerem, mint hangszert, van valamennyi rutinom vele, de maga az előadott dolog, az, hogy ez az egész milyen ívet jár be, mindig ott születik helyben.
Van egy érdekes jelenség, ami a vizuális feedbackeknél ritkán jelenik meg. Ha addig hangosítod a rendszert, hogy már minden kijelző piros, akkor el tud érni egy olyan küszöböt a hang, amikor már annyira hangos,hogy nem ad ki jelet: elnémul. Ha icipicit visszaveszel belőle valamelyik equalizeren, akkor megint visszaesik az iszonyú hangos állapotába. Érdekes, hogy a körforgás teteje nem az, hogy egyre hangosabb és hangosabb, hanem a hangosság által elér egy holtpontig és elnémul. A kijelzők teljesen pirosak, olyan, mintha iszonyú hangerőt adnának ki, viszont a füleddel nem hallasz semmit. Ilyet a vizualitásban nem nagyon láttam, bár ott is meg lehet csinálni, hogy valamit addig feedbackelsz, hogy kifehéredik és utána vissza tud menni abba az állapotba, amikor információ is van a képen.
-A fellépéseid ezek szerint teljesen improvizatívak?
-Hát persze.
-Értelmezed objektként is ezt a magába kötött keverőt? Számít a vizuális megjelenése?
-Nem. Akkor izgalmas lenne, ha az is belejátszana ebbe a folyamatba, hogy milyen kép társul hozzá, de ebben az esetben csak dekoratív célja lenne, az meg úgy nem lényeges.
Ha gondolod, próbáld ki! Most nincs nálam, de bármelyik keverőt vissza tudod kötni. Érdekes élmény megtapasztalni, hogy hol a pont, amikor elkezd sípolni és mikor tudod elkezdeni irányítani ezt a hangot, hogy ne csak egy esetleg sokak számára zavaró sípolás, hanem egy mégtöbbek számára zavaró és idegesítő zörej váljon belőle.
-Haha! Részben célod az is, hogy idegesítsd az embereket?
- Ahogy a kortárs képzőművészet esetében sem, ez a kérdés nem nagyon vetődik fel. A művészettel gyakran asszociálnak ilyen negatív tartalmakat. Nekem nem ez a célom, hanem sokkal inkább egy elementáris hangélmény megteremtése, ami olyan erőteljesen tud hangos lenni, hogy felszabadítja a hallójáratokat. Nem a rémisztés lenne a cél, hanem, hogy ez a hangtest belefúródjon az emberekbe. Meg hát főleg belém. Igazából inkább magamnak csinálom. Ez tulajdonképpen egy megtisztító folyamat is.
-Hangsúlyos itt a konceptualitás?
-Mint ötlet-bár ez egy elterjedt ötlet- talán lehet mondani, de ami aztán lesz belőle, sokkal elementárisabb. Sokkal inkább a testnek szól, mint az intellektusnak.
Van, aki nagyon szigorúan veszi és a keverőben csak a hangerő-szabályzókat használja és az equalizert nem, mert számára ez a dogma. Én használom azt is, meg külső effektust is. Ebben a körben torzító is benne szokott lenni. Én mindig is így használtam. Csak azért, hogy akadályokat gördítsek magam elé, nem akartam szabályokat szabni, de vannak, akik úgy szeretik. Egyéni döntés, hogy éppen kinek mihez van kedve, ezért nem nevezném konceptuálisnak.Szerintem nem konceptuálisabb, mint bármelyikünknek a kiindulópontjai.